Az állatkertek népszerű állata inkognitóba bújva edzi az emberek mindennapi állóképességét. Gondolom már mindenki rájött, a zebráról van szó. Ki ne szembesült volna a ténnyel, hogy a járda szélén állva meg kell küzdeni a forgalommal. Alapvetően 3 csoportba lehet osztani a járókelőket. Vannak kamikaze, megfontolt, és vérbeli igazságosztók. A három csoport egymástól egész jól elkülöníthető.

A kamikaze osztag tagjai mit sem törődve a lámpák jelzésével, határozottan szlalomoznak az autók között, közben heves kézmozdulatokkal igyekeznek vezérelni a forgalmat. Elsőre azt hinnénk ez a kategória könnyedén behatárolható, de nagyot tévedünk. Minden korosztály képviseli magát. Szívet gyönyörködtető látvány, amikor a kisnyugdíjas nénike a farháttal megrakott kerekes szatyorjával, gyök kettő tempóval baktat át a túloldalra, mit sem törődve a piros jelzéssel. Közben botjával "kedvesen" integet a dudáló autósoknak. Bár sebességük, nem ezt mondaná, mégis ők érnek át a legnagyobb sikerrel. Talán a harci kedvük teszi, talán az autósok féltik a fényezést, a kerekesszatyor miatt. Sorban a következő a középkorúak csoportja, akik hosszú szökkenésekkel igyekeznek megoldani a problémát. Amint rés nyílik a forgalom hálóján, fejükre csapják a katonai sisakot, és átosonnak. A legnagyobb hiba amit elkövethetnek, hogy elfelejtik, hogy az utak sok esetben kétirányúak. Annyira bámulnak az egyik irányba, hogy közben a másik irányból érkező gépjármű elé lépnek. Ez talán a jobbik eset, hiszen boldog tudatlanságban fogják a helyszínelők körberajzolni, nem pedig halálfélelmet tükröző arccal. Természetesen nem maradhatnak ki a fiatalok, akik nem feltétlen tudatosan, inkább hanyagságból, vagy nemtörődömségből válnak a kamikaze csoport tagjaivá. Az ő helyzetük a legrosszabb, mert a váratlanul éri őket a másfél tonnás acél doboz csókja.

A megfontolt gyalogos, és megjegyezném a többség ilyen, az esetek nagy részében kulturáltan kel át a zebrán, megvárja a zöld jelzést, és bízik abban, hogy nem járt le az ideje. A zebrán átérve mondanak egy imát, majd az árral úszva továbbhaladnak. Ebben a kategóriában is képviseli magát minden korosztály, így jó esély van arra, hogy nem a zebrán fog kihalni az emberiség.

A vérbeli igazságosztó az a kategória, amely csak a jogaival törődik, a körülményekre hajlandó semmisként tekinteni. Például télen csúszós úton ha zöldre vált a lámpa, Ő bizony megindul, kit érdekel a felé kilinccsel közeledő suzuki. A szabályokat többnyire betartja, de rugalmatlanul kezeli. Ha egy autós gondos figyelemmel megközelít egy zebrát, mondjuk 110-el, telefonálva, akkor könnyen előfordulhat, hogy az acél összeméri erejét az emberi nyers erővel. Többen próbálkoztak  már efféle mutatvánnyal, de eddig csak Superman-nek, Hancock-nak sikerült. Ha figyelembe visszük, hogy ők vannak a legnagyobb veszélyben, egyértelművé válik, hogy ennek a csoportnak van a legkevesebb hívője.

Zárjuk be az egyetemeket! Mire jó az? Aki tanul az nem fizet adót, és aki nem fizet, az ne is egyen. Ezer éve sem jártak egyetemre sem az orvosok, sem a politikusok. Ja, a politikusok most sem járnak. Politikusnak születni kell!! Aztán pár év politikai pálya után az ember eljut oda, hogy nyelvvizsgázik, vagy esetleg befejezi a félbehagyott főiskoláján a szociológia, vagy politológia szakot.

De nem ez itt a lényeg!

Mindeközben erejükön felül teljesítve, az ország érdekeit szem előtt tartva mindent megtesznek, hogy jobb legyen nekünk, a népnek. Nem kímélik magukat. Nap végére a munka súlyától ziláltan lihegve térnek haza. Csak értünk dolgoznak, csak értünk élnek.  Hiszen a mi javunkat szolgálja a 330 forintos cukor, vagy 380 forintos olaj. Gondoljunk csak bele, ki az az állat, akinek annyi pénze van, hogy elhízzon?? Ez csak az egészségünket szolgálja! Vagy ott van a benzin. Mennyivel jobb azon aggódni, hogy elég lesz-e az üzemanyag hazáig, mintsem azon izgulni, hogy valami állat kikanyarodik elénk, és meghalunk...

Persze a szolidaritás jegyében a drága politikusaink csökkentik a létszámukat, az természetesen csak a véletlen műve, hogy mindig azokkal, akik esetleg valamit máshogy csinálnának. Ők gonoszak. Fujj. Bűnös rossz politikus! Úgy van jól minden ahogy, minek változtatni? Már elültettük a narancs magokat, csak meg kell várni, hogy kikeljen, aztán már élvezhetjük is a hűsítő gyümölcsöt! És így az egyéni kezdeményezések méltó elismerése után észre kell vennünk magunkat: Ácsi Emberek, szarban a Haza! Az országot el kell tartani. Erre imádott politikusaink megmondják a frankót: Na most az van, hogy mindenki ideadja amije van, és cserébe majd jól nem kaptok semmit. Még népszavazást is írtak ki, amiben bőven lehet pipálgatni a  nagy semmit. Aztán összeszámolják az össznépi voksokat, és pontosan azt csinálják, amire a többség szavazott: semmit! De a lényeg nem változik. Hőn szeretett politikusaink minden nap azon törik magukat, hogy hogyan lenne jobb a népnek, főleg a birkatípusúnak, mert azok vannak többen, és hát ugye többség dönt, egység nyal.

Aljas rágalom, bitófára minden ellenkezőt! A mi politikusaink nem lopnak, nem csalnak, és soha egy hazug szó nem hagyta el a szájukat. Mindenre van magyarázat. Ha esetlegesen valami mégsem úgy történt, ahogy mondták, arról a gnómok tehetnek. Azok a gonosz kis törpék mindig kitolnak, és keresztbe tesznek a jóakaróinknak. Aki azt hitte, a gnómok csak a mesében léteznek, az vegyen egy nagy levegőt, szerezzen be egy "teszkó" gazdaságos szívgyógyszert, és fogadja el a tényt. Gnómok vannak. A mi politikusaink olyan tisztességes emberek, mint a frissen lesett bársonyosan szűzies első hótakaró.

Azonban talán vannak olyanok, akik úgy érzik, rossz irányba megy az ország, hogy rosszabbul élnek, mint 4 éve. Az ő megnyugtatásukra mondom, nem kell izgulni, a fizika mindenre magyarázatot tud adni. Pontosan. Ez csak optikai csalódás! Valójában a cukor csak 100 forint, a benzin meg csak 150, a fizetésünk meg 7-8 számjegyek között ingadozik.  És ideje lenne kitörölni a csipát a szemekből, hogy mindenki észre vegye magát, valójában milyen királyi módon él. Így mindenkit arra buzdítanék, ha a kocsijával a szakadék felé tart, ne foglalkozzon semmivel, talán ott sincs, talán csak optikai csalódás.

Nos Emberek üdv mindenkinek. Tudom, tudom, görbe tükör százszámra hemzseg a neten, de engedjétek meg, hogy én is csavarjak egyet a szomorú valóságon. Természetesen senkinek az egóját, önérzetét, vagy jó hírét nem áll szándékomban csorbítani. Ám ha valaki mégis úgy véli, hogy számára sértő, vagy túlzó a kifordított világom, az nemes egyszerűséggel, keressen egy x gombot a monitor felső szélén, és heves nyomkodás közepette hagyja el az oldalt. 

Üdv,

Cypern