Nyilván nem árulek el újat azzal, hogy a kampányolás az ígéretekkel kezdődik, a gond, hogy a választások után ezek teljesítése rendre elmarad. Éppen ezért engedjétek meg, hogy megfordítsam a saját kampányom, és megosszam veletek, hogy mit nem ígérek meg.
(Elsőre talán szokatlan, furcsa lesz, de kérlek olvasd végig, és megérted). Mivel szeretném hogy legyen elég helyem ezért 12-15 pontba szedett anti-ígéreteimet egyesével, magyarázattal teszem közzé. íme az első:

1. Nem ígérem meg, hogy 1 év alatt helyreteszem a gazdaságot!

Helyette megígérem azt, hogy mindent elkövetek, hogy jobbra forduljanak a dolgok. Nem kell nagy szaktudás ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy ez nem megy sec perc alatt. Ehhez bizony idő kell, és kitartás. Gazdaságunk jelenleg annyira romokban hever, mint egy váza, amit leejtettek a 10. emeletről. A darabkák megvannak, de valakinek össze kell azt rakni. Nem azzal van a baj, hogy az ország kölcsönt vett vagy vesz fel, hanem az, hogy a felvett többszáz milliárd forintos hitelt hülyeségekre költik el. Össze vissza foltozzák a büdzsét, de csak egyhelyben topognak. Újra kellene gondolni, hogy milyen irányt vegyen az ország. Néhány évtizede szentül hitték, hogy a vas és acél országa leszünk, én szentül hiszem, hogy a tudás és technika országa kell legyünk. Hiszen semmi másunk nincs. Se kőolaj, se vasérc, de még aranybányánk se nagyon. Viszont van egy hihetetlen bonyolult logikánk, amit kevés nép mondhat magáénak. Az új irány a kutatás és fejlesztés kell legyen. Ezzel nemcsak újra felrajzoljuk magunkat Európa térképére, hanem munkahelyeket teremtünk. Ha az Apple, Microsoft, Samsung, vagy bármelyik multi cég ide helyezi át a kutatás részlegét, azzal megnyertük az aranytojást tojó tyúkot. Hiszen a fejlődés nem áll meg, nem avul el. A kutatás egy idő után termelést hozza maga után, és itt jelennek meg a munkahelyek. De erről később a munkahely teremtési stratégiánknál.
 

Szóval a gazdaság nem helyrehozhatatlan, és ez csak egyetlen példa volt, van még néhány a tarsolyomban.

Ott van továbbá a sokat emlegetett államháztartási hiány. Nyilván nem viccből találták ki. De törött lábra nem orvosság a C vitamin. Erre felesleges további hitelt felvenni. És a privatizálás sem járható út. Hogy mit lehet tenni? Lépcsőzetes stratégiát kell kialakítani. Meg kell vizsgálni, hová megy el a az a sok pénz. És Forintra pontosan, nem  plusz minusz százmillióra. Igenis legyen nyoma annak, hogy az állam hol, mit fizet ki! Meg kell vizsgálni, hogy hová miért kell pénz, azt, hogy egy állami vállalat, pl a MÁV miért nem tudja ellátni magát? A domborzati adottságoknak köszönhetően Magyarország szinte megkerülhetetlen a szállítmányozásban! Miért nem jelenik meg ez az előny? De ez csak egy példa a sok közül. Itt jegyezném meg, hogy a jól működő egységeket meg jól szétrúgják. Ott van pl  a Szerencsejáték Zrt. Azzal a nagy kampánnyal jöttek hogy a közemberek is vásárolhatnak részvényeket, nagyon érdekesnek találom, hogy sokféleképpen próbáltam venni, mégsem sikerült egy darabot sem. Erősen kétlem, hogy a szomszéd Marinéninek sikerült volna. Ahelyett, hogy efféle parasztvakítással lopnák meg a saját országukat, ideje lenne azzal foglalkozni, amivel lehet, és KELL!

A gazdaságunk további szégyenfoltja a mezőgazdaság. Számomra ciki, hogy az első osztályú Magyar búzát, és egyéb gabonát eladjuk külföldre, és helyette vesszük a silány harmadosztályút külföldről. Nem szánalmas? Persze ez is egy üzleti stratégia, de megint kin spórol a kormány? Persze azon, aki nem tud 600 Forintot kifizetni a jó minőségű kenyérért...
 

Hirtelenjében ennyit szándékozom megosztani veletek, ha van ötletetek, hogyan lehetne a gazdaság bármely ágát jobbá tenni, írjátok meg, és beszéljük meg együtt!

ui.: Ha van valakinek ötlete egy új párt névhez, az ne tartsa vissza. :)
 

Kedves Blogolvasók!

Hosszú kihagyás után, újra úgy döntöttem, hogy folytatom a blogírást, de nem a megszokott humoros formában. A továbbiakban politikai jellegű írások lesznek fennt, de nem a szokványos formában. Engem nem érdekel, kiről mit hazudoznak a pártok, nem szándékozom kritizálni senkit, egyszerűen leírom, hogy én hogyan csinálnám. Az írás során nagy segítségemre lesz egy kedves barátom, AlexW, aki sok jó ötlettel, és mégtöbb eszement gondolattal egyengeti betűimet. Alapvetően azt szeretném elérni, hogy segítsetek nekem. Ha valakinek van az adott témához jó ötlete, vagy úgy látja rossz úton haladok, az írja meg, és együtt kiötlünk valami jobbat. Én sem vagyok tökéletes, én is hibázhatok, ezért ha lehet ne essetek nekem, hogy ez meg ez hülyeség, hanem részletes magyarázatot írjatok, hogy miért gondoljátok hülyeségnek.

Elöljáróban annyit, hogy bárhogy próbáltam linearizálni, szétszedni a dolgokat, nem sikerült. Minden mindennel összefügg, és bármely oldalról próbálom megközelíteni, egy gömbszerű falba ütközök, egyszerűen a dolgoknak nincs eleje vagy vége.

Ki tudja, ha sikerül egy épkézláb tervet összehoznunk, talán pártot is alapíthatunk. :)

Azt hiszem ez magáért beszél... :D

Aki személyesen is ismer, az tudja, hogy nyugodt vagyok, nem keresem a bajt. Ha mégis megtalál igyekszem kulturáltan megoldani. És nem is lett volna gond, ez alkalommal sem, azonban egy olyan jelenség ütötte fel a fejét, amit ritkán lehet látni: Betelt a pohár!

Már eleve reggel rosszul keltem, tudtam, rengeteg dolgot kell elintézni, egész nap szaladgálni fogok. Valószínűleg akkor kellett volna visszafeküdni, amikor a farmer felhúzása után a sliccem a kezemben maradt... Borús hangulatom egész reggel elkísért, a délelőtti program álláskeresésből, illetve önéletrajz szétszórásából állt. Minden lehetséges helyen voltam, mindenhol "korrekten sajnálkozva" elküldtek. Gondoltam egyet, bementem az itteni nagy Tescoba, és mivel csak 1-2 hónapig kellett volna meló, kibírom árufeltöltőként is. A pulthoz lépve egy középkorú hölgy fogadta a köszönésem, és kérdezte, miben segíthet. Mondtam, önéletrajzot hoztam, állás kéne. Erre éktelenül elkezdett röhögni. A szó legszorosabb értelmében fuldoklott a röhögéstől, amit kb 30 másodpercig toleráltam, majd torkom szakadtából ráüvöltöttem, hogy mi az "orálisan kielégített kedves édes anyukád" olyan vicces. Látni kellett volna, ahogy a biztonsági őrök kinőnek a földből, és hirtelen körbevesznek. Az egyik megfogta a vállam, amire újra elkezdtem kiabálni, hogy ne fogdosson, nem vagyok buzi, de ha az lennék sem egy buknék egy 50 évesre.

Miközben gyülekeztek a vevők körülöttünk, megjelent a biztonsági főnök is, aki felszólított, hogy vagy elhagyom az épületet, vagy rendőrt hívnak. Mondtam, jó! Hívjanak rendőrt! Úgyis feljelentést akarok tenni zaklatásért, bántalmazásért (a biztonsági őr csak védekezhet, önhatalmúlag nem érhet hozzád, és ezt tudták ők is.) valamint alapvető emberi bánásmód hiányáért, nem beszélve a megalázást is. Tajtékoztam a dühtől, még a párom, aki kísérőként volt jelen is hátrébb lépett kicsit, biztos ami biztos alapon. Kedves biztonsági főnök úr levágta, hogy kapufa a rendőrös fenyegetés (ha kihívták volna megtettem volna a feljelentést). Minden esetre megkértek, fáradjak be egy szobába, és ott megbeszélhetjük a problémámat. Ok, be egy kicsi szobába, előadom, hogy mi van, behívják a pultos nőt, (akinek időközben arcára fagyott a mosoly), őt is megkérdezték, de érdemben nem tudta megmondani min röhögött, nyilván nem mondja a szemembe, hogy rajtam. A vége már kevésbé érdekes, panaszkönyvbe írás, stb, aztán eljöttem. Persze az ajtóig kikísértek.

Na mindegy, fél egy van, elment 2 órám, le kell nyugodni séta hazáig. A táv nagyjából 7 km, ennyi pont elég, hogy lenyugodjak. Minden ok, hazaérek, kinyitom az ajtót, csörög a telefon, a könyvelő az, a hiányzik néhány céges bankszámlakivonat. Oké, megyek megnézem. Séta be a belvárosba, könyvelő mutatja, ez meg ez nincs meg. Rendben gyerünk bankba, ott majd adnak másikat. Kb 5 ügyfél volt összesen a bankban, előttem senki nem volt, mindegy, jó ügyfél vagyok, húzom a sorszámot és leülök várni. Eltelik fél óra, semmi. 1 óra semmi. Pontosan egy óra és 17 perc telt el, amikor felálltam és elengedtem a vakvilágba egy ilyet: Remélem félpanziós ez a rohadt bank, mert kezdek éhes lenni! Persze innentől kezdve az egyik biztonsági őr folyton ott sertepertélt körülöttünk. Mindegy jön egy csaj, és mondja, hibás a rendszer holnap kéne visszajönni, vagy várni még 1 órát. Mondom neki, nem érdekel, megvárom. Rendesek voltak, hoztak egy kávét nekem is, és páromnak is. 

Végre kész a rendszer mondom mit akarok, erre közlik, hogy oldalanként (!) ezer forint lesz, azonnal visszakérdeztem: Micsoda? Hogy hozzájussak a saját adataimhoz? Válasz ez a szabály, a másolatokért fizetni kell. Mondom, milyen másolat, nem küldtek egyet sem. Pötyög egy kicsit, majd meglepett arccal közli igazam van. Tényleg nem küldték ki. Ok, ezt tisztáztuk, akkor most adja ide. Rendben, 1000 Ft/ oldal lesz. Azt hittem leszakad az arcom, de azért megkérdeztem miért. A válasz, csak visszamenőleg 3 hónapig ingyenes, utána fizetős, nekem meg visszamenőleg 4,5,6,7 kellett volna. Ekkor megint kezdett felmenni a pumpa, kissé mérges hangon szóltam, nem érdekel hogy csinálja maguk hibáztak, oldják meg! Kis türelmet kér, majd kb 10 perc után visszajön. Sikerült, elintézte amit kellett, (itt megjegyzem a bankos csaj mikor látta ideges vagyok, nagyon segítőkész lett. Miért nem lehetett így kezdeni?), de van egy kis gond. Ahhoz, hogy hivatalos legyen, le kell pecsételni, ám a pecsétet véletlen magával vitte az egyik munkatársa, aki ebédelni ment. Ok rendben, elgurult a gyógyszerem, milyen óvoda ez, ahol ki-be járkálnak a pecsétek?? Csaj felajánlotta, még a mai napon díjtalanul kipostázzák. Mondjuk nem értettem, ha ők küldenek nekem levelet az nekem miért kerülne pénzbe, de ebbe nem mentem bele, leszögeztem, itt megvárom.

Mögöttem kezdett gyűlni a sor, és ezt a bankos csaj is látta, aki gondolt egyet, törölte a sorszámom, és hívta a következő kuncsaftot. Itt telt be a pohár másodszor. Én ott ülök vele szemben az asztalánál, mögöttem meg egy másik ügyfél a fejem felett intézi az ügyét. Ez azért több a soknál, és fennhangon, dühösen megkérdeztem: Mi ez? Kiscsoportos ügyintézés? Vagy úgy érzi az én ügyemmel végzett? A mögöttem álló ügyfél megszeppent, és visszaült a várakozó székekre. A bankos csajjal pedig csöndben üldögéltünk vagy jó 20 percig, míg megérkezett a pecsét.

Rendben, a könyvelő után mehetünk haza, ma már semmi nem érdekel, egy év alatt nem ért ennyi stressz, pihennem kell. Hazaérünk, forró fürdő, közben megkérem páromat, nézze meg a neptunt (felsőoktatási adatbázis jegyeknek, tárgyaknak stb), mert gixer volt a tanulmányi osztályon, a teljesített tárgyaim egy része kámforrá vált. Azt ígérték, megoldják a gondot.

A fürdőszoba ajtón halk kopogás után csak ennyit hallok: Mérges vagy még? Na ebből sejtettem, hogy valami nem stimmel, de azt válaszoltam, ne kímélj, ki vele! A válasza meglepetten ért: Átraktak passzívra! Ez annyit jelent, hogy ebben a félévben hivatalosan nem jártam egyetemre. A forró fürdő után irány be az egyetem, megérdeklődni, mit szerencsétlenkednek megint. A tanulmányi osztályon készségesen fogadtak, megjegyzem ez ritka dolog, de eleve lila fejjel mentem be, talán ezért. Mondom mi az ábra, ok semmi gáz írjak egy kérvényt, és megoldják. Mivel az eredeti problémával is írtam egy kérvényt, az újra csak ennyit írtam rá: Gondom van! Oldja meg! Most! Majd nem kiabálva, de erőteljesen odadtam: Így jó?? (ez kihallatszott a folyosóra, de ez később lesz fontos)Bár hivatalosan ez nem így működik, ott megvárhattam amíg minden rendeződik. Mivel a probléma megoldása nem volt túl nagy konfliktus, ilyen bakik gyakoriak az egyetemen, a nő nem értette, miért vagyok olyan ideges. Én pedig akármennyire próbáltam megnyugdni, már egyszerűen nem sikerült. Éreztem, ahogy a homlokomon lüktet az ér.

Végre kész bő fél óra várakozás után mindent elrendeztem, mikor megyek ki a tanulmányi osztályról, látom, hogy párom vigyorog. Kissé agresszíven odaszóltam: Mi van? Őket is leordítottad? Ma nagyon harapós vagy! És újra elkezd nevetni. Csodálom a bátorságát, de legalább ő jól szórakozott. Hazaérve kihúztam a telefont a netet , kikapcsoltam a mobilt, és a biztonság kedvéért leragasztottam a postaládát is. Engem ma senki nem fog zavarni...