Kezdjük azzal, hogy általában a nő megszerzése sem piskóta, de tegyük fel, hogy kiszemelt áldozatunk bekapta a csalit, mi pedig partra húztuk. Ám valójában most jön a neheze, hiszen lehetetlen megfelelni az elvárásoknak. Például, ha meló után fáradtan bezuhansz a fotelbe, akkor lusta vagy, és nem szereted eléggé. Vagy ha meló után iszol egy sört a haverokkal, részeges vagy, és nem szereted, de ha ő megy el a barátnőivel, akkor az világraszóló kulturális program. Ezen kívül számtalan példát fel lehet sorolni:

Ha igazat adsz neki, papucs vagy, ha nem akkor nem szereted eléggé.

Ha elmeséled a napod, önző vagy, és csak traktálod, ha nem akkor titkolózol és nem szereted.

Ha megkérdezed milyen napja volt, kémkedsz utána. Ha nem, akkor nem törődsz vele, és nem szereted.

Ha meg akarod csókolni nyilvánosan, akkor kretén vagy, ha nem akkor nem szereted eléggé.

Ha le akarsz vele feküdni, akkor csak a teste kell neked, de ha nem, akkor nem szereted.

Ha kinyitod a kocsiajtót, akkor bénának nézed, ha nem akkor nem szereted igazán.

Ha ráfigyelsz és nem szólsz közbe, unalmas vagy, ha közbeszólsz nem hallgatod meg, és nem szereted.

Ha megkérdezed hová megy, nem bízol benne, ha nem nem törődsz vele, és nem szereted.

Ha engeded vezetni nem vagy úriember, ha nem önző vagy, és amúgy sem szereted.

Ilyen feltételek mellett nehéz megfelelni, így mindenkinek azt tanácsolom, hogy legyen okos, és találja meg a megfelelő megoldást.
Végezetül vegyük számba a női szótárat is:

kifejezés: jelentés

igen:talán

nem: igen

talán: nem

gyűlöllek: bírlak, de most haragszom

szeretlek: új cipő kéne

menj nyugodtan, szórakozz a barátaiddal: menj csak, ha nem félsz a kiheréléstől...

fáradt vagyok: Kopj már le!

fáj a fejem: a szex eszedbe se jusson!

szeretnék...: akarok!

olyan kövér vagyok!: Mond már hogy szép vagyok!

finomat főztem?: könnyű volt elkészíteni szokj hozzá!

Igazán szeretsz?: Összetörtem a kocsit...

Dönts te drágám: De ha ellent mondasz nekem kinyírlak!

Olyan férfias vagy...: Ideje borotválkozni!

A következő írás nem az én munkám, a www.zotyo.hu oldalról származik. Azonban ajánlom mindenki figyelmébe, aki nem ismeri:

Pszichológiai elemzés

Micimackó:

Kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társadalmi-közösségi, kooperativ jellegű tevékenységre.

Malacka:

Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás). Növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértetni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.

Tigris:

Megalomániás tévképzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Ubermensch-szindrómájához az árja tigris fajhoz való beteges ragaszkodás, túlfűtött rasszizmus társul. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.

Füles:

Súlyosan depresszív alkat. Öregkorára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája pedig valahol a béka segge alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásravalót, ezért - míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket - meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek köszönhetően minden második nap tönkrezúzódik.
Ez a gyökértelen élet, valamint a seggén fityegő műfarok - Milne-nál minden bizonnyal az impotencia szimbóluma -, amivel a többiek állandóan baszogatják, egyszerűen elviselhetetlenné teszi az életet Füles számára. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól ("mi van, ha nem sikerül?").

Kanga:

Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét - kell-e többet mondani? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítették Kanga idegeit. Ráadásul - mivel Ausztráliából emigrált bevándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt egövi élővilágában. Ennél pedig már csak kóros férfihiánya rosszabb: igen régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni - vár az igazira, aki sosem jön el.

Zsebibaba:

Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkényeztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói - elsősorban édesanyja - nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét.

Nyuszi:

Az agressziv-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva él, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait - heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással - levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utálják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly:

A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte és a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudálékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebibabát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk némi pedofíliára való hajlamot is.

Róbert Gida:

Hát, elég beteg kiscsávó lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont ...

Nyilván senki előtt nem ismeretlen a téma, mindenki randizott már, vagy randizni fog. Ahány ember annyi jellem, és a siker vagy éppen kudarc folyamatosan változtatja azt. Ebben a témában százszámra jelentek meg könyvek, amik többnyire semmit nem érnek. Hiszen sablonok használatával nem lehet előre jutni. És mivel könyvet nem lehet egyénre szabva írni, így jószerivel felesleges is olvasni őket. Az alapvető jellemeket figyelembe véve nézzük végig, milyen fő típusokkal találkozhatunk.

Férfiak:

1. A minden mindegy, avagy ahogy esik úgy puffan
Ebbe a kategóriába sorolandó az olyan személyek, akik lazára veszik a figurát. Alapvetően sikerre számítanak, de ha kudarcot vallanak sem dől össze a világ. Jellemző rájuk, hogy döntésképtelenek, a randit kevésbé színvonalasan szervezik meg, inkább a véletlenre bízzák a körülményeket. A kiszemelt lány szívének elnyerésére kevés praktikát használnak, csupán minimálisan érvényesülnek. Ritkán érzik nyeregben magukat, és jellemzően akkor sem használják ki, ha épp nyerő szériájuk van. Kapcsolataik nem túl hosszúak, az ilyen emberek mellett kissé unalmas az élet, és a partner elég hamar új kalandok felé kacsingat.

2. A vérprofi avagy randimágus
A randizást, mint olyat kihívásnak tekinti, mindig mindent alaposan megtervez. Mielőtt lecsapna az áldozatára alaposan kiismeri, és annak gyenge pontjain könnyen megtöri az ellenállást. Szereti mozgatni a körülmények szálait is, semmit nem bíz a véletlenben, ám ha valami mégsem úgy sül el, ahogy szerette volna, percek alatt a javára fordítja az eseményeket. Inkább élvezetről, mintsem társkeresésről van szó, lehet, hogy csak az ősi vadászösztönt követi. Nemleges választ sosem fogad el, előszeretettel harcol vesztett ügyekért is. Párkapcsolatai szintén nem tartósak, mert az új kihívás vonzza őket, mint Micimackót a lépes méz. 

3.A listás avagy pipa, pipa, nem pipa...
Ők azok, akik a tökéletes párjukat keresik, és ennek oltárán feláldozzák a randizás kellemes részeit. Egyszerűen listát készítenek, milyen legyen jövendőbeli kedvesük, mind külsőleg, mind belsőleg, és pipálgatják ha valami megfelelt. Gyakran átcsap az esemény egy kérdezz-felelek játékba, amitől a kiszemelt hölgy megretten, és elmenekül. Nehezen fognak párra lelni, mert a saját igényeiket keresik, nem pedig igazi társat. Vannak olyanok is, akik az egész randizás dolgot szisztematikusan felépítik, és a rendszert követve teszik meg következő lépésüket.

4. A lúzer avagy aki annak érzi magát, az is!
Félénk, idegeskedő ember, aki, ha randira kerül sor mindig elszúrja. Kivetkőzik magából, és egyfajta furcsa ufószerű képződménnyé válik. Gyakran elmennek a végletekig, vagy annyira bezárkóznak, hogy harapófogóval kell kihízni belőlük mindent, vagy annyira poénosak lesznek, hogy az már zavarba ejtő. A kiválasztotton múlik minden. Ha észreveszi, hogy a férfi zavarában megváltozott, kezelheti a helyzetet, ha nem akkor olyan gyorsan eltűnik, mint Orbán Viktor kezében a magánnyugdíj.

5. A golfos avagy 37-es lyuk 7 pont
Gondolom nem kell nagyon bemutatni ezt a kategóriát, mindenki ismeri, lyukra játszik. Nagykanállal élvezi az életet, és a nőket, és céljának eléréséhez bármit bevet. Olykor a körülményekkel is játszik, de egója nem engedi meg, hogy sérüljön, ezért gyakran csak a tuti helyzetekre csap le. Várhatóan idősebb korára lejjebb megy vérmérséklete, és jó családapa lesz belőle, de az ördög sosem alszik, és a tűz könnyen lángra gyúl. Fiatal éveik során jellemzően 3 dolgot tanulnak meg. Az első, hogy érzelem nélkül könnyű fenntartani kapcsolatot. A második, hogy a szex menő, és a harmadik pedig, hogy hogyan kell használni a trippert gyógyító kenőcsöt...

Nők:

A nőket nehéz besorolni jellemük alapján, hiszen változékonyak, mint a Karib-tenger légnyomása, viszont önismeretük alapján már könnyen megközelíthető a téma:

1.Plázacica avagy én vagyok az Isten
Jól ismert kategória, gyakran járnak falkában, így legalább az intelligencia szintjük egy egész embert kitesznek. Az is előfordul, hogy randizni is kiscsoportban mennek, és míg egyikőjük a pasival van, a többi a háttérben figyeli titokban az eseményeket. Jellemzően a randin az első mondattal elárulják magukat, és igényeiket. Minden bizonnyal egy Jose Armando-t szeretnének minimum bmw-vel. Elsősorban a mérce a pénz. Így a kategória normális férfiaknál felejtős.

2. Büdösbogár avagy sosem volt az osztály szépe
Őket is könnyű felismerni, jellemzően szolid öltözék és hajviselet mellett megtalálható még a szótlanság is. Egy randin nagyon zavarba tudnak jönni, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valaki is érdeklődik utánuk. A randi során gyakran keresnek üres kifogásokat, és a háttérben sok szörnyűséget látnak, amik vagy valósak, vagy nem.

3. Álmodozó avagy kéne már egy jó pasi!
Gyakran álmodoznak, képzeletük messze szárnyal. A tökéletes pasi, jól néz ki, jól keres, és lesi a nő minden kívánságát. Persze, mivel ilyen nem létezik, ha nem adják lejjebb, magányos öregasszonyként végzik. Hiába a számtalan randi, nem akarják elhinni, hogy a szőke herceg parókát hord, és a fehér ló is csak egy szürke szamár.

Minden esetre fiúk-lányok randira fel! Ne számítson a holnap, csak élvezzétek!

A tetovált lány

Régi vágású krimi egy régi ügyben. Főszerepben a zűrös újságíró, a még zűrösebb tetovált lánnyal. És remekül működik!

Igazi gyöngyszemet kapunk a svédektől A tetovált lány című filmmel, amelynek készítésében németek és dánok is közreműködtek. A film egy könyv triológia első részéből készült, azonos címmel. A nagy sikert arató könyvből így elkészült az első rész - és rettentő gyors iramban a másik kettő is -, amely kellemes 150 percben szórakoztat minket. Mindenképpen egy lassú folyású történetre kell számítani, remek színészi játékkal és régi vágású krimivel.

A sztori elején a gazdag de magányos vénember, Henrik Vanger felbéreli a börtön veszélyével fenyegetett újságírót, Mikael-t, hogy nyomozzon 40 éve eltűnt unokahúga után. Harriet nyomtalanul tűnt el, és a nagybácsi meg van róla győződve, hogy megölték, méghozzá a Vanger család egyik tagja a tettes. A nyomozás nehézkessen és lassan beindul, közben főszereplőnk kap egy segítő társat Lisbeth személyében, aki A tetovált lány és egyben hacker is. A nyomozás során egyre veszélyesebb vizekre eveznek és egyre közelebb kerülnek Harriet rejtélyéhez.

A szereplők ismeretlenek a számunkra, így teljes mellszélességgel a történetre tudunk koncentrálni. Aki a pörgős akciókat szereti, az semmiképpen se nézze meg ezt a filmet. Itt főleg a végén kapunk igazi akciót, addig izgalmas szál-bogozgatásban vesznek részt szereplőink. Aki szereti a jó filmet, a krimit, és a feszültséget, annak viszont kötelező darab!

By Leah

Kezdjük azzal a tényleges közhellyel, hogy mára már minden ember életében fontos szerepet játszik a telefonja. Simán kinéznek még az óvodából is, ha nem lóbálod félóránként. Lassan ott tartunk, hogy a terhes nőnek majd beoperálnak egy készüléket a méhébe, hogy mikor a baba megszületik már tudja kezelni a készüléket. De nézzük sorban, milyen telefon partnerekkel kerülhetünk szembe:
 

1. A "Ki ne ismerne engem?" típus:
Szinte minden esetben így nyitnak: Szia, én vagyok! A kevesebb kultúrával rendelkező egyedek a köszönési formákat elhagyják, és csak egy "én vagyok" kifejezéssel adják tudtunkra, hogy ők márpedig vannak. Persze, ha válaszolsz neki, hogy szevasz, én is vagyok, akkor lányos zavar tör rájuk, és hebegve kibökik a nevüket is. Rosszabb esetben megsértődnek, és beszólnak, hogy mit viccelődsz, de nyugodtan le lehet reagálni ennyivel: Te kezdted! Miután mégis átéltük a bemutatkozási fázist, onnan folytatja ahol abbahagyta: Na jössz? Rövid, tömör, velős mondat, de mivel senki nem tart mindent észben, felmerül a kérdés: Hová? És a beszélgetés így folytatódik a végéig.

2. A "Telefon gyáva"
Az emberekre jellemző, hogyha nem szemtől szembe állnak, könnyebben megmondják a véleményüket, hiszen nagy baj nem történhet. Ám ez a csoport pont fordítva működik. Ha telefonálásra kerül a sor, szinte csak suttognak, félénk hangon köszönnek, bemutatkoznak, majd ha nem viszonozzák a köszöntést, akkor megállnak, és várják, hogy mi van. Tételezzük fel a jobbik esetet, és nem akadtunk fenn a köszönésen. Nagy nehezen elsuttogják, miért hívtak. Fontos, hogy ha nem életbevágó, ne kérdezzünk vissza, mert telefon partnerünk szívrohamot kap, és hosszú másodperces csönd következhet. Amennyiben végére értek a mondókájuknak, és megkapták az információt, villámgyors köszönés után leteszik a telefont. Esélytelen viszonozni az elköszönést.

3. A "Cukika"
Huh! Személy szerint én az ilyenektől falra tudok mászni. Felveszem a telefont, és így szól bele: Szióka, mizuka feléd? Grrrr... Ez a stílus végigkíséri a beszélgetést, így a legtöbben igyekeznek rövidre zárni, és minél gyorsabban lerázni a nem kívánt személyt. Sajnálatos módon nem veszik észre, hogy ez nem mindenkinél "menő". Bemutatkozni ők sem szeretnek, sőt, ha nem ismerjük meg őket azonnal, azt hiszik viccelünk, és tovább fokozzák idegállapotunkat. Ne próbáljuk őket leszoktatni erről, hamarabb meg lehet tanítani egy majmot zongorázni. 

4. A "Telefonálok, mert kell"
Őket egy kicsit sajnálom, mert ez a munkájuk, telefonon kell értékesíteni az eladni kívánt terméket. És bár nem az ő hibájuk, mégis úgy gondolom, aki nem ismeri a humort, az ne menjen ilyen szakmába (sem). Kedvenc szórakozásom, kitöltögetem a kérdőíveket, és várom, hogy mikor melyik biztosító, bank, nyugdíjtakarék stb. hív fel. Az eleje elég unalmas, betanult szöveget hallok újra meg újra, de ismétlés a tudás anyja, ezért vonalrecsegésre hivatkozva elmondatom velük még egyszer. Természetesen érdekesnek találom amit mondanak (na persze), és kérdezek pár dolgot, hogy úgy érezzék bekaptam a horgot. Majd nemlétező mindennapi problémáimat is felhozom. Ekkor az ügyesebbjei visszaterelnek a témára, és győzködnek, mennyire kell nekem az, amit árulnak. Ezután vetem be az új cégemet, ami selyemfényű wc papírt gyárt, és hogy az mennyire menő. Egy szempillantás alatt megtörténik a szerepcsere. Az esetek 95%-ánál, fel sem tűnik nekik, hogy most én tukmálok, hanem végighallgatják az érveimet, majd úgy döntenek, nem vesznek tőlem wc papírt, és leteszik a telefont, mintha én hívtam volna őket. Többnyire utána észbe kapnak, és 5-10 percen belül visszahívnak, amit én kapásból így veszek fel: Mégis érdekli az új selyemfényű popsikímélő wc papírunk? Na ez beteszi a kaput, és jellemzően nem hívnak többet.

5. A "Kétbalkezes"
Mindenkivel előfordul, hogy félre tárcsázik, és mivel már alig van szabad szám, így jó eséllyel ki is csöng valahol. A legkülönfélébb esetek előfordulnak. Egyszer azért hívtak, hogy megérkezett az 1500 szék, de nincs ott az akinek át kell vennie. Gondoltam a testmozgás egészséges, így mondtam, keressenek egy helyet és pakolják le, aztán ha végeztek hívjanak vissza, addig kitalálom mi legyen. Mivel nem hívtak többet feltételezem a visszahívásnál már jó számot hívtak. Biztos értékelték a humoromat. De térjünk vissza a témához, a félretárcsázókra jellemző, hogy miután kiderült hogy bénák voltak, egyszerűen leteszik a telefont. Se elnézés, se köszönés, semmi. Ha újra ránk kerül a sor, már a hangunk puszta észlelésekor megszakítják a hívást. (Az ilyen emberekből hol van a gerinc?)

6. A "Nagydumás"
Ők azok, akiknek mindegy, hogy kit hívtak, 10-20 percet is tudnak beszélni. Közben csak annyi a dolgunk, hogy az "aha, ühüm" stb kifejezéseket ismételgetjük random szerűen. Gáz csak akkor van, ha visszakérdez, de a vonal recsegésre mindig lehet számítani, és el lehet velük ismételtetni mondókájukat. A beszélgetés monoton, és unalmas.