Szellemíró

A címben szereplő szellemíró valójában nem a misztikum világába kalauzol bennünket. Ő igazából egy író, aki híres politikusok helyett írja meg azok önéletrajzi műveit. Az angol, francia és német kooprodukció rendezője nem más, mint a híres és hírhedt Roman Polanski, akit a film befejezése után Svájc kiadott Amerikának és letartóztatták. Mindenesetre gratuláció illeti Mr.Polanski-t, mert a Szellemíró egy színvonalas alkotás! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rendezőnek ítélt Legjobb rendező díj a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.

A történetben, ügynöke rábeszéli a "szellemírót"(Ewan McGregor), hogy vállalja el a volt brit miniszterelnök, Adam Lang(Pierce Brosnan) emlékiratainak megírását. Illetve folytatását, mert az előző szellemíró rejtélyes körülmények között életét vesztette. De ettől, és a kezdeti tartózkodástól függetlenül az író vállalja a munkát, és egy szigetre utazik Lang villájába, ahol munkába áll. Közben Lang-et háborús bűnökkel vádolják meg, és egyre több titokra derül fel, információ szabadul ki a palackból, amelyek Lang bűnösségére utalnak. És az is egyre valószínűbb, hogy az előző író nem balesetben halt meg...

A sztori lassan csordogál de egy percig sem unalmas. Nagy akcióra semmiképpen sem kell számítani, de ez a film nem is erről szól. Lassan adagolja a feszültséget, míg a végére nyilvánvalóvá válik, hogy a főszereplő élete is veszélyben forog, továbbá a szokásos kérdések is felmerülnek: kiben bízhat, mi az igazság? A vége mindenesetre meglepő és egyben drámai.
Az egész filmre jellemző, hogy átitatja valamiféle hangulat, ami odaszögezi a képernyőhöz a nézőt. Hogy ez a szereplők játékának, vagy a szigetnek, esetleg a lassú cselekményhez köthető-e, azt mindenki döntse el maga. Mindenesetre a két főszereplő rendkívül jól hozza a szerepét. Brosnan a dühös, kiabáló politikus képében tetszeleg, McGregor pedig a cinikus, mindennek a végére járó íróéban.De meglepően jól alakít Kim Cattral és Olivia Williams is, mint női mellékszereplők.

A film értékelése: 10/9

Hibrid

A még szeptemberben bemutatott film igazi vegyes csemege. Egyszerre működtek közre a készítésben franciák, amerikaiak és kanadaiak. A film igen érdekes falatnak tűnt a beharangozáskor, plakátok, színes  újságcikkek mutattak be egy furcsa, ormótlan alakot, amely egyszerre volt ember és nem emberi, farokkal, kopaszon... A figyelemfelkeltés mindenképpen sikeresnek mondható.

A történet szerint két kutatóorvos Clive(Adrian Brody) és Elsa(Sarah Polley) hibrid lényeket hoznak létre, több különböző állat DNS keresztezésével. A munkájuk sikeres, de az őket támogató vállalat nem engedélyezi az emberi hibrid kísérletet, így titokban kezdenek bele. Ebből a titkos kísérletből születik a Dren-nek elnevezett lény, aki hónapok alatt eléri a felnőtt kort, személyiséggel és érzelmekkel rendelkezik. És persze veszélyes.

A Hibridnek erős a reklámja de a film már korántsem olyan jó. Közel 105 percben tekinthetjük meg Dren születését és életét, sok érzelmi szállal, néhány idegesítő momentummal és a témához képest kevés akcióval. Ehelyett kapunk egy tényleg érdekesnek mondható szexrészt, egy meglepetésnek szánt végkifejletet ami nem üt akkorát, és egy kesernyés szájízt, hogy valami hiányzik...
Többekben bizonyára ellentétes érzelmeket is szülhet a film, olykor sajnálatot, máskor undort ébresztve. A két főszereplő kapcsolatát viszont érdemes megfigyelni egymáshoz képest és Drenhez képest is.
Egyesekben pedig felmerül az a kérdés is, hogy: nem láttam én ezt már? A válasz részben igen. Ugyanis az 1995-ös A lény című film elég sok hasonlóságot mutat. Ott egy gén specialista az emberi gént földönkívüli DNS-sel keresztezi, amiből egy gyönyörű de veszélyes gyilkos születik. A különbség a csupán annyi, hogy a lény című film korához képest jó. Megjegyzem, nem remake-ről van szó.

Ami a színészeket illeti, Adrian Brody furcsa volt a férfi főszereplő Clive szerepében. Nem hagyott maga után nagy nyomokat, néhány tettét néha nem igazolta semmi. Társa, az Elsát alakító Sarah Polley pedig jellemzően nem ilyen filmekben szokott szerepelni, többé-kevésbé állta a helyét, Elsa karaktere sokszor kifejezetten idegesítő. Delphine Chanéacról - alias Dren - nem sokat tudunk meg, hiszen a maszkosok jól "elrejtették". Munkájuk dicséretre méltó, igazán groteszk alakot hoztak létre, akiben valahol ott bujkál az erotika.

by Leah

Örömmel jelentem nektek, hogy párom is belefog a blogolás rejtelmes világába, bár nem a klasszikus értelemben véve. Mivel nagy filmrajongó úgy határozott, veletek is meg megosztja filmes kritikáit. Fogadjátok sok szeretettel.

Egy újabb Tesco-s történet, ám ezúttal a saját figyelmetlenségem áldozata lettem. Történt ugyanis, hogy vásároltam egy csomag vaníliás karikát. Alapvetően nem vagyok édesszájú, de most valahogy megkívántam a cuccot. Hazafelé még a filmet is kiválasztottam, ami alatt elfogyasztom szerzeményem. Hazaérve nem volt más dolgom, mint benyomni a dvd-be az örök klasszikus Die Hard I-et és falatozni.

Nyugisan majszoltam és hamar észrevettem egy savanykás utóízt ami remekül passzolt az eredeti ízhez. Pikánsan omlós. Így tökéletes! Párom nagyjából a film felénél ért haza, és bár kissé zokon vette amiért lepisszegtem, rögtön kiszemelte magának a vaníliás karika zacskóját. Persze beavattam, ez egy új íz, citromos! Nézegeti a zacskót, majd kijelenti, ez nem citromos, legalábbis nem írja rajta. Bár csak a tv fénye világította be a szobát, azért elolvastam én is az összetevőket. Meglepően nyugtáztam, tényleg nem citromos. Kezdett gyanús lenni a dolog, ezért felkapcsoltam  a villanyt, és megdöbbenve láttam, hogy a jóízűen eszegetett vaníliás karikát beborítja a penész. A művészien összhangban lévő citromos utóízt a penész okozta. Megdöbbenésem közben természetesen majd meg szakadt a párom a röhögéstől. Durcásan földhöz csaptam a zacskót, és már kezdtem érezni a romlott étel pszichológiai hatását.

A következő 30-40 percet  fejjel a wc-ben töltöttem. Rettentő izgalmas volt. Bruce Willis lövöldözését csak párom röhögése szakította félbe. És miközben kipakoltam a bendőmet, a maradék vaníliás karikát egy tányérra tette, majd letette mellém, és vigyorogva megkérdezte:
- Ezt is befalod, vagy húzzam le egyből?
Majd újra kacagni kezdett. Mindig is mondta, legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység. És milyen igaza van! Én minden esetre megtanultam a leckét. A natúr vaníliás karikába nincs citrom, a narancs savanyú, és hófehérke csak egy kopaszodó nyugdíjas tehén...
 

Mindenkivel előfordul, hogy ideges lesz, és kiborul a bili. És persze ez a jelenet különféle csoportokba bekategorizálható. De előtte lássunk egy viccet a témához kapcsolódóan:

Professzor magyarázza az egyetemistáknak, hogy az emberi idegességet 3 csoportba lehet sorolni. Elővesz egy telefonkönyvet, találomra kiválaszt egy számot, majd felhívja.
-Jó napot kívánok, Sanyi otthon van?
-Sajnálom, itt nem lakik Sanyi, rossz számot hívott! - kapja a professzor a választ.
-Elnézést! - azzal leteszi a telefont.
Mint láthatják ez egy nyugodt beszélgetés volt, a feszültség legkisebb jele sem mutatkozott. Majd újra felveszi a telefont, és megint felhívja ugyanazt a számot.
- Jó napot, Sanyit keresem!
- Mondtam már, hogy itt nem lakik Sanyi, figyeljen jobban a tárcsázásnál!
A professzor újra elnézést kér, majd leteszi a telefont. Na, mint látják, itt már felütötte a fejét az agresszió, de azért még vissza tudta magát fogni. - Magyarázza a professzor. És most lássuk a harmadik típust, azzal ismét felhívja az előző számot:
-Jó napot, Sanyit keresem!
- A fene essen magába! Hogy lehet ilyen szerencsétlen! Itt nem lakik Sanyi, nem képes felfogni?- És lecsapja a telefont a felhívott ember.
Mint látják - magyarázza a prof - ez már egy ideges ember volt, aki sértegetett, és nem fogta vissza az érzelmeit. Tehát ez a három típus van. Erre jelentkezik az egyik hallgató.
- Professzor úr van egy negyedik típus is!
- Tényleg? Melyik?
A hallgató elkéri a telefont, és felhívja a számot:
- Jó napot, Sanyi vagyok, kerestek?

És akkor lássuk az általam meghatározott csoportokat. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy ez általánosításon alapul, és mint olyan, mindenki egyéni szinten dühöngi ki magát.

1. Az akna szedő
Ebbe a kategóriába azok tartoznak bele, akik hirtelen haragúak, egyik pillanatban még semmi gond, a másikban meg őrjöng. Pont mintha aknára lépne. Erről jut eszembe, mi a teendő, ha aknára lépünk? Egyszerű! Magasra felugrunk, és nagy területen szétszóródunk! Szóval ez a típus amilyen gyorsan dühbe gurul, olyan könnyen meg is nyugszik, és idegessége, mint a májusi eső hip-hop eltűnik.Megnyugtatásával érdemes próbálkozni, jó az esély a sikerre, és miután lehiggadt, minden visszatér a régi kerékvágásba. Ritkán csattan el pofon, de ha mégis, akkor nagyon.

2. A méregduda
Az ilyen emberekkel célszerű távolságot tartani, mert ahelyett, hogy haragukat kiadnák, gyűjtögetik, és egész nap magukkal hordozzák. Aztán persze besokallnak, és valami pitiáner dolgon fognak kiborulni. Például találkoztam olyannal, aki a cipőfűzőjére akadt ki, pedig nyilván nem lehet egy cipőfűzővel összeverekedni, de ő megoldotta...
Miután betelt a pohár, általában olyan szóáradat következik be, amit Orbán atyánk is megirigyelni, helyenként megcifrázva a magyar nyelv szépségeivel. A leggyakrabban a nőkre jellemző, olykor csapkodásokba, és kiabálásba torkollhat.

3. A kiskirály/kiskirálylány
Tipikusan haragudni nem igazán tudnak, de villámgyorsan megsértődnek. A negatív kritikát mindig hárítják, és bár az őszinte haraguk rég eltűnt, szeretik fenntartani a látszatot, hogy ők mennyire haragtartóak. Aztán visszaülnek apuci BMW-be, és elviharzanak...Mivel mindenki tudja, hogy a szülőkön élősködnek, így gyakran lenézik őket. A haragukat többnyire élvezetes kamerára venni, és lassítva lejátszani. Tökéletes délutáni hangulatot varázsol bárhová.

4. Szörnyeteg
Ez a legveszélyesebb típus, tudatában van azzal, hogy mikor dühöng, akkor tombol, ezért igyekszik lefojtani haragját, ami többnyire sikerül is. Ám ha mégsem, javasolt sikítani, mint egy pánikbeteg opera énekesnő, és menekülni amerre lehet, mert ott bizony törni fog a berendezés, és könnyen előfordul, hogy olyan is megsérül, aki teljesen ártatlan az ügyben. Miután leszállt a lila köd az agyára, ne próbáljuk meg lefogni, vagy megnyugtatni, különben csak statiszták leszünk a helyi armageddonban. Amíg el nem fogy a nafta, addig tart a tombolás. Általában ez nem több 5-10 percnél. Utána viszont, ha befejeződött a bútorok, és berendezések szilárdsági tesztje, nyugodtan közeledhetünk a delikvens felé, de csak lassan.

5. A paprikajancsi
Ha valakitől nem kell megijedni, az a paprikajancsi. Gyakran feszít, és a köznyelvvel élve veri a nyálát, próbálja elhitetni a környezetével, hogy őt megsértették, és ő milyen ideges, de többnyire két perc alatt tele lesz a pelenka, és a tettlegességig nem jut el az illető. Bár neki nem tűnik fel, a környezet olykor kiszúrja ezt, és a háttérben csak röhögnek rajta. Tipikusan a "köhög a bolha" szituáció.