Betondzsungel vs harcosok klubbja
2011.03.06. 22:02
Immár negyedik éve, hogy beszorultam a kellemes kisvárosi kertes házból, önválasztott beton börtönömbe. Sosem szerettem, de a kényszer nagy úr. Természetesen amilyen kényelmetlen annyira drága fenntartani. Persze a családi ház fenntartása drágább, de annak legalább meg van a maga feeling-je. Szóval a költségek csökkentése érdekében úgy határoztunk párommal, hogy az egyik szobát kiadjuk.
Meglepetésünkre egy darab hirdetést nem adtunk fel, de másnap már jött is jelentkező. Tágra nyílt pupillával szemeztünk egymással, nem szóltunk, csak bámultuk egymást a jövevénnyel. Végül gondoltam egyet, és az aznapi újsággal véget vetettem a találkozónak. Egy laza és könnyed mozdulattal a túlvilági mezőkre segítettem át kedves hívatlan csótány barátunkat.
Mivel most először találkoztam a rovarok ezen fajtájával, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a konfliktusnak, így figyelmem teljes mértékben a feladandó hirdetés körül forgott tovább. Viszont egy dologgal nem számoltam. Bogár barátunk hozta a pereputtyát is. Köpni-nyelni nem tudtam, mikor apró kis lábaival végigtrappolt a monitoromon egy újabb példány. Azonnali teóriára volt szükség. Vagy az előzőleg előre megfontolt szándékból kivégzett csótány-terminátor tért vissza, hogy bosszút álljon, vagy valamilyen földönkívüli oknál fogva több rovar is van a lakásban. A biztonság kedvéért kizártam a csótány-terminátor lehetőségét, így maradt a második teória.
Másnap kezembe vettem a dolgokat, és gyors vágtával szambáztam a Tesco sorai között. Vettem többfajta eszközt, gondoltam, mindegyik jó valamire, persze kiderült egy része arra volt jó, nehogy gerincsérvet kapjak a vastag pénztárca miatt. Na mindegy felvettem a kesztyűt, és beálltam a kék sarokba. Velem szemben bőszen vicsorgott a piros sarok képviselője: a csótánykolónia.
Round 1
Könnyű kis bokszolásként feszegettük egymás idegeinek határai, minél több példánnyal végeztem, annál többen lettek, és annál szemtelenebbek. Már az ételekbe is belemásztak, úgyhogy ideje volt megkockáztatni az első jobb horog, bal egyenes kombinációt. Bőszen kipakoltam az egész lakást, és vagy 8 doboz csótányirtó Chemotox-ot ellőttem. Ellenfelem padlóra került, én pedig üdvrivalgás közepette hordtam vissza a bútorokat.
Round 2
Örömöm nem tarthatott sokáig, hiszen a sebzett oroszlán még veszedelmesebben harcol. Így mérkőzésünk átcsapott szabályok nélküli Thai-boxra. Ez már meghaladta a képességeimet, kénytelen voltam egy külső trénert, szakértőt keresni. A több cég közül találomra kiválasztott vállalkozást felkeresve megnyugtattak, majd ők megvívják a csatám, és mindezt most akciósan. Ám legyen, egyeztem bele, hiszen 2000 Ft megéri a nyugalmat. A lakás újra kipakol, tejfehér löttyel permetez, bútorok vissza. Közben kerestük az ellenség behatolási helyét, hiszen háborúban jó politika elvágni az utánpótlás útját, de nem találtuk meg.
Round 3
Már majdnem azt is elfelejtettem, hogy csótányok léteznek, amikor harcedzett ellenfelem újra ki nem mutatta a foga fehérjét. Ebből elég! Ide spéci eszközök kellenek! A történelem már százszor bebizonyította, hogy a háborúhoz 3 dologra van szükség: pénz, pénz és pénz. Így pénztárcát nem kímélve több tízezer forintért a nagy Németország segítségét vettem igénybe. Küldtek is varázsszert, ami állításuk szerint 1000m2-re elegendő, de hát az eddigi kudarcok után biztosra mentem, így az egészet szétnyomkodtam 40 m2-en. Boztos ami-biztos. És lássatok csodát probléma megoldva.
Csótány-KO
Durván hullottak az ellenség tagjai a porba, miközben csápjaikat rángatva próbáltak menekülni, de hiába. Családon belül egyenlőre vita tárgyát képezi, hogy valójában mi győzött, a Német felszerelés, vagy az én Zseniálisan frenetikus harcmodorom...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.