Baráti körömmel szeretünk valótlan eseményeket elképzelni, és arra valós megoldást találni. Félreértés ne essék, zombik nincsenek, illetve klinikailag vannak, de azok nem mászkálnak sehová...

Első lépésként felvázoltuk az alap szituációt, mely szerint zombik lepték el a világot. Azt, hogy pontosan miért nem volt szükséges kitalálni, a lényeg, hogy már itt vannak, és menekülési tervet kell készíteni. Úgy egyeztünk meg, lassúak, de nagy tömegben járnak, hallásuk, és látásuk a mienkkel megegyező, és természetesen emberhúsra éheznek. A kór cseppfertőzéssel terjed, azaz mivel nem hiszem, hogy bárki is smárolna egy zombival a lemenő nap vöröses fényénél, a klasszikus harapásos módszert vettük alapul. Az akcióterv létrehozásában Én, Maó, és Szilva vettünk részt. Mindhárman nekiláttunk, és kidolgoztuk a saját menekülési tervünket.

Maó, aki nevét onnan kapta, hogy egyszer egy kissé spicces állapotban a Tesco kasszánál nem óhajtott fizetni, helyette teli torokból nyávogni kezdett, aminek hatására természetesen minden tekintet ránk szegeződött.
Szóval a menekülési terve egy kissé túl nagy volumenűre sikeredett, mert azt agyalta ki, hogy építeni kell egy erődöt, amin nem tudnak bejönni a zombik, és ott majd vígan élünk. Persze a főbejárathoz tervezett egy csengőt is, hogy ha az anyja jön látogatóba, őt beengedhesse. Azonban arra nem tért ki, hogy akar erődöt építeni miközben ott lihegnek a nyakában a húszabálók...

Szilva ötlete akár zseniális is lehetne, mert ő háziasítaná a zombikat. Pont úgy, ahogy a kutyákat, ha valamit jól csinálnak, adna nekik egy falat húst. Ha az ötlet beválik, ő lesz a világ legnagyobb zombi kereskedője, és zombi exportból fogja fenntartani magát. Kiépíti az Isaura féle rabszolgarendszert, és ott dolgoztatja őket, ahol csak tudja. Az esetlegesen dolgozni nem akarókat, vagy lázadókat megeteti a dolgozókkal. Arra a filmekből levont szakmai tényre, hogy a zombik nem eszik meg egymást igen kreatív megoldást tudott. Egyszerűen a delikvens nyakába akasztja "nem vagyok zombi!" feliratot. Erre nem lehet mit mondani, ez tuti siker lehet.

Figyelembe véve, hogy elmélkedésünk mennyire valótlan, mindenki hozzáillően valótlan megoldással állt elő. Persze kivéve engem. Én voltam az, aki kiszámolta három embernek az egy éves szükségletét, megterveztem a hajózási útvonalat a Googlemaps-on kinézett sziget felé... Szóval nagy részletességgel kidolgozott tervem nem aratott sikert, mondván tök hülyeség, hogy valaki tényleg menekülni akarna a zombik elől.
Mire mindent letárgyaltunk, közeledett az este, így megindultunk a mindennapi körsétánkra, ami abból áll, hogy lemegyünk a Tescoba, veszünk energiaitalt, és a bejárat  előtt megvirittyüljük (megisszuk). Ez nem is volt számottevő, azonban a haza felé vezető úton láttunk egy embert, aki sántítva hörgött mindenfelé.
Messziről pont úgy nézett ki mint egy zombi. Azonnali kupaktanáccsal felmértük a helyzetet, melyiknek nagyobb az esélye, az illető tök részeg, vagy zombi.

Miután mind egyetértettünk, hogy minden kétséget kizárva nem lehet részeg, így érvénybe léptek a korábban megálmodott menekülési lehetőségek. Maó a közeli fához sietett, és a földön heverő ágakból nekilátott erődöt építeni. A mi kis házi zombinkat meglephette eme fordulat, mert megállt, és bámult minket, de a hörgést nem hagyta abba. A pár perc alatt elkészült erőd kissé szellősre sikeredett, ezért tilos volt tüsszenteni, de szerencsére járt hozzá tanúsítvány, mi szerint tökéletesen véd a zombik, és a földrengés ellen. Persze mindhárman behúzódtunk, és jöhetett a kettes lépés. Háziasítani kell. Szilva óvatos léptekkel közelített felé, majd megkérdezte tőle: Zombinak tetszik lenni? Erre csak hörgés volt a válasz, így ezt igennek vette. A következő kérdés akarja, hogy háziasítsuk? Na erre bepipult agyhalott barátunk, és üvöltve el kezdett futni felénk. A futást jelképesen kell érteni. 

Egy újabb gyors kupaktanáccsal megegyeztünk, hogy a kettes pont nem vált be. Jöhet a hármas, ami a menekülés. Úgyhogy torkunk szakadtából üvöltve elkezdtünk szaladni. Apró bibi, hogy a zombi felé szaladtunk, mert arra laktunk. De erre speciel nem figyelt senki.
Így belegondolva érdekes lehetett a látvány, ahogy három teljesen józan, felnőtt ember sikoltozva menekül azt kiabálva, Zombi... Zombííííííí...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.