Ez előző bejegyzéshez hasonlóan megint a zebrákról lesz szó, de csavarva egyet a nézőponton, most lássuk az autósok szemszögéből. Alapvetően le kell szögeznem, úgy, mint a gyalogos, az autós is ember. Érdemes megfigyelni mindkét csoport hűségváltozását is, miszerint az autóból kiszállt vezető lesz a legnagyobb hangú autó ellenes, és ez így igaz fordítva is. Nézzük tehát a sofőrök alap típusait:

Első helyen említeném meg a bizonytalan típust, aki sok kárt tud okozni mind a zebrán, mind a forgalomban. Nem tudja eldönteni, menjen, vagy megálljon, és kisebb fékezésekkel lassítja autóját. A járókelők azt hiszik, meg fog állni, mivel lassít, de ő még nem tudja biztosan. Szerencsére nem túl gyakori ez a típus. Komoly probléma adódhat, ha összefut egy kamikaze típusú gyalogossal, és helyben lenyomnak egy face to face harcot, mert az ijedséget sem tudja jól kezelni, így könnyen előfordulhat, hogy fék helyett a gázra lép. Lehetőség szerint az ilyen autósok kerülendők.

Második helyen az átlagos vezetőt említeném meg, mint a nevében is benne van, ennek  csoportnak van a legtöbb képviselője. Az hogy megáll-e a zebra előtt mindig a hangulat függvénye. Amennyiben jó napja volt, előzékenyen már messziről jelez a sétálóknak, hogy mehetnek, mert ő bizony meg fog állni, ám ha rossz napot tudhat a háta mögött, szemrebbenés nélkül hajt keresztül a zebrán, még a puszta gondolat sem ver gyökeret a fejében, hogy lassítania kéne. Bár alapvetően előzékeny, az előforduló agresszívebb pillanataiban, is számít arra, hogy néhány öngyilkos jelölt mégis nekivág a zebrának, így a halálos balesetek száma arányait tekintve itt a legkisebb. De a kórházi ágyból tolószékbe átülve általában nem nyugtatja meg az embert az, hogy legalább túlélte.

Következő említésre méltó csoport a hétvégi Schumacher, akik jellemzően elfelejtik, hogy nem a versenypályán, és nem egy versenyautóban ülnek. Rendkívül jellemző rájuk a "még beleférek" kijelentés. Érdekesnek tartom, hogy ezen kategória többsége olyan gépjárművel rendelkezik, amely annyira öreg, vagy rossz állapotban van, hogy még saját magát sem ismerné fel a tükörben, így mikor a zebra előtt "odalép neki" a tisztelet helyett csak a járókelők lenéző mosolyát váltják ki. Fokozott óvatossággal kell lenni feléjük, mert mindig többet néznek ki magukból, autójuk menetteljesítményéből, és féktávolságából, mint ami valójában. Összetákolt vagányságuk a másodperc tört része alatt csap át majrézó pisissé, mikor egy esetlegesen figyelmetlen járókelő megindul.

Ezután nézzük meg a fellengző csoportot, melynek tagjait könnyen, messziről fel lehet ismerni. Jellemzően úgy üvölt a kocsiban a zene, hogy az ajtók már alig bírják. Ablakok letekerve, nehogy a zene kiverje az üveget, a  sofőr félig kilógva, hiszen fő a lazaság. De legalább az esetek nagyobb részében megáll a zebránál. Persze nem azért, mert ilyen előzékeny, hanem azért, hogy megmutassa neked is milyen über-király-zsír hangrendszert kalapált össze. Jellemzően a gépjárművek itt sem igazán a magasabb kategóriákat tükrözik. Olykor a zenei hatást azzal próbálják meg fokozni, hogy lyukas kipufogó dobbal adják alá a ritmust. Többnyire ártalmatlanok a járókelőkre nézve, kivéve, mikor már annyira laza a sofőr, hogy az ülésen szétfolyik.

A jómódúak klubja az esetek többségében megáll, de érdemes megfigyelni az arcukat, ahogy kinéznek, és azt az üzenetet küldik felénk, hogy: Persze hogy megálltam, kis csóró barátom, nézz már ide, soha nem keresel annyit hogy egy ilyet kifizess. Tudod te mennyibe fájna a fényezés? Bizony többe, mint a koporsód! Itt jelennek meg a felső kategóriás autók, amik tulajdonosai úgy közelítik meg a zebrát, hogy jól érzékelhető legyen, megtehetné, hogy nem áll meg, de ő nagylelkű a bokor ugrókkal is. Nagyobb gondot akkor okozhatnak, ha túl sietős a dolguk, hiszen itt a gép már bőven alkalmas arra, hogy odalépjenek neki, ami aztán vagy jól sül el, vagy nem.

A vérbeli profik csoportja igen szűk. Jellemzően igen jól vezetnek, dinamikusan és nagy rutinnal szlalomoznak a zebrán a járókelők között. A kockázatvállaláshoz képest kevés a baleset, hiszen jól ismerik saját, illetve autójuk képességeit. Megismerni csak akkor van lehetőségünk, ha nagy a látótávolságunk, különben csak egy szellemként átsuhanó rossz érzés fog el bennünket, ami a közeledtét, majd a távolodását kíséri. Igen nagy probléma, hogy nem kevesen vannak olyanok, akik csak szeretnének ebbe a csoportba tartozni, és ezért veszélyes helyzetekkel próbálkoznak, amik az esetek egy részében nagyon balul sülnek el. Sajnos a profit az őrülttől csak egy hajszál választja el, így inkább jobb megvárni, hogy elhaladjon, mint kideríteni melyik is valójában.

Utoljára hagytam a friss jogsival rendelkezőket, amely kategóriába beletartoznak a tanuló vezetők is. Zebrát látva vagy 300 méterrel előtte már bőszen tapossák a féket, vagy az utolsó pillanatban a csikorgó kerekek kapaszkodására bízza a megállást. Egyik eset sem jó, mert a feltartott forgalomból mindig lesz olyan autós, aki kiugrik a sorból, és mivel a zebrát nem látta rendesen, mér kész is a baj. A másik esetben elég, ha kicsit nedves az út, és már nem is a zebra elején állt meg az illető, a hanem a zebra végén, és valószínűleg az elütött delikvens nem cserél olajat a kocsi alatt, ha már éppen ott van... Ez az egyik legrosszabb kategória, akinek kedves az élete, az messziről kerülje el őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.